Balatonalmádi 2. – 03:47

A MÓLÓ-ra érkezve már elég rendesen bevoltam állva. Gyönyörű volt az ég, s a kikötőben volt egy hajó, amin karaoke volt, gondolkodtunk a fiukkal, hogy odamenjünk-e, de aztán mégsem mentünk, maradtunk a parton. Persze mondanom se kell a víz hideg volt. Viszont aranyosak voltak az ebihalak ahog ugráltak. Aztán Boo és Richie elmentek még venni nekem a vodkához gyümölcslevet. Míg meg nem jöttek Kierrával az eget néztük a csillagokat s a felhőkből ábrákat néztünk ki, s közben átöleltük egymást. Mint utána kiderült ez a gyümölcslé-ért való elmenetel se volt romantikamentes. Ezután megittam a maradékot Richivel, és a kikötőben horgászó férfiakkal kezdtünk el beszélgetni. Én például gyerekkoromban rengeteget horgásztam, de ilyen állapotban gondolták inkább nem adnak botot a kezembe, pedig emlékszem erősködtem, hogy mennyire szeretném bedobni… Meg arra is emlékszem megkérdeztem hogy kukacokkal horgásznak-e hát ez olyan vicces kérdés na mindegy. Aztán nagy nehezen valahogy nekiindultunk a hegynek, hogy hazaérjünk, persze ittas állapotban ez valahogy egy órás útnak tűnt nem pedig 10 percesnek ahogy azt Gergő mindig mondta. Útközben Gergő és Boo lemaradtak, mi Richivel igyekeztünk fel a házhoz, de azthittük hogy a kulcs nem a dugihelyen van, hanem Gergőnél, így kifeküdtünk a fűbe -együtt-. Gergőék kicsit sokára jöttek, de nem szóltam bár kimondatlanul is éreztem mindent. egy 4 perces út nekik 25 perc volt. Node sebaj. Ezután én látszóan sértődötten felmentem a szobánkba, és lefeküdtem aludni. A többiek a másik szobába hajnalig filmet néztek, míg Richie be nem aludt. Na és ekkor történt valami amit nem publikálok, sztem sokan tudják… De a lényeg, hogy az időpontot sohasem felejtem el, melyet a falióra mutatott, melynek később még története lesz… hajnali 03:47 volt mikor kinyitottam a szemem, hogy fázom, s nem feküdt mellettem az Akit a szívemben magam mellett tudtam. Ekkor kimentem és megláttam hogy nem épp téliviseletben mással “elvan”. Akkor ismét összetört bennem valami. Nem sírtam, nem hisztiztem, egyszerűen lementem hozzájuk, ők befutottak a fürdőbe, utánuk mentem szép nyugodtan felkapcsoltam a villanyt, rájuk néztem, és csak anynit mondtam, mosolyogva: JA bocsika. Ekkor higgadtan visszamentem a szobámba s így hajnltájt elkezdtem összepakolni. Ezt az érzést senkinek sem kívánom. Ezután Ő győzködött, sírt, hogy ne menjek el, és beszélgette velük 20-30 percig, mire, olyan döntést hoztam amire mára már megbánva gondolok vissza. Ott maradtam köztük. Erőt vettem magamon és annyit mondtam NEKI, hogy most visszafekszem melléd, de egyre kérlek, ha reggel úgy ébredek, hogy elakarok menni, megse kérdezd, hogy maradnék-e, mert akkor elmegyek, és hagyj elmenni….

:$ " Szabadon élek, szabadon érzek,A szívemnek nincs akadály.

Átkarolva elaludtunk, persze a könnyeim potyogtak, hisz az járt a fejemben, hogyha akkor ott nem megyek le, (amit neki köszönhetek, hisz kinyitotta az ablakot, fáztam s ezért ébredtem fel), akkor kitudja meddíg mennek el, de persze másnap egyiknek se lett volna annyi bőr az arcán, hogy elém álljon és elmondja, EZ BIZTOS. Aztán ugye reggel felkeltem, és úgy döntöttem, hogy másként cselekszem, mint ahogy azt ilyenkor szoktam. Hiszen máskor mindig lelkiválságba kerülök ilyen dolgok miatt, de úgy döntöttem, hogy nem, ezesetben mosolyogni fogok, és úgy teszek mintha éjjel semmi sem történt volna. Kiválóan ment, bár igaz eleinte belül sírtam, de kifele csak mosolyt mutattam, de ott maradtam. Hatalmas erő kellett ehhez, hogy egy asztalhoz üljek velük reggelzni, és nevessek velük, miközben belül megevett a féltékenység. Aztán elkezdődött ez a nap is. Ismét megbeszéltük a menüt, s a teendőket, meg persze, hogy ma is iszunk:) Richie és Boo beakarták festeni a hajukat, mert Boonál volt zöld hajfesték, de hidrogén nem. Ekkor elindultunk keresni reggeli után egy fodrászkellékest, kis útba igazítás után meg is találtuk. Majd eleredt a nyári eső, s a boltban kicsit elidőztünk, vettünk sok hidrogént, így tudtuk hogy ez még az én hajamhoz is elég, ezért abból is tudunk leszivatni pár tincset. Az eladó hölgy roppant készséges volt, aztán bevásároltunk gyors a CBA-ba ismét, a vacsihoz-ebédhez. Így minden városi teendő után, szakadó esőben irány a hegyre fel, 20 perces séta után az esőben bőrig ázva, és itt kiemelném hogy BŐRIG ázva, ugyanis azt az egyet nem bírom ha félig vagyok vizes és a ruha rámtapad és nylkás eső a kezemen folyik FUJ. a hideg kiráz. Majd mindenki nekilátott a teendőinek. Hajfestések sorozata, és ebéd készítés. Az ebéd maradt az előző napi krumplis kavalkád, de a tésztához tettünk tejfelt, hogy ne legyen annyira SÓ ízű. Így ehető lett. Majd filmet néztünk, és bár a fiuk hajában a zöld katasztrófálisan libafos lett, így szartunk bele, irány ismét a part és ismét iszunk. Így is lett, de oly nagyon egyikünknek sem volt jo hangulata, én például hazaakartam menni, meg Boo is… Otthon pedig a vacsi megcsinálása után, ismét nekiláttunk DVD-zni, pár horrorfilm után mi Bazsival átmentünk a másik szobába aludni. És a ház összes tagja álomba szenderült…

Innen folytatjuk…